Plusz egy győzelem ráadásnak

2021. október 10.

A mese
Kipling állatmeséi közül az egyik Kenguru Apóról szól. Mint minden jó mese, az életről mond el valamit, amit másképp nehéz lenne elfogadni.
Még az Idők kezdetén, Kenguru Apó elment egy kisistenhez, hogy változtassa meg, mert elégedetlen volt a formájával. A kisisten nagy nehezen beleegyezett, és utasította a sárga, örökké éhes Dingó kutyát, hogy kergesse meg Kenguru Apót. A kenguru természetesen nem akarta, hogy az éhes kutya elkapja, és futott egész nap, míg mellső lábai elkoptak, a hátsók megerősödtek, végül már hatalmasakat ugrott is, hogy szabaduljon, és mire a nap véget ért, olyan lett, amilyeneknek a kengurut ma ismerjük. Hálás persze nem volt érte, ahogy mi emberek sem vagyunk hálásak azokért a kellemetlen változásokért, amelyek az utóbbi időben a világ gazdag, háborút régóta nem ismerő részét is elérték. Ami rossz, az rossz, de örömre és hálára nem csak az oltások adnak okot. Sok nehézség közepette ugyan, de sokkal könnyebben lehetett élni a zárlatok idején is, mintha ugyanilyen világjárvány 30 évvel ezelőtt tört volna ki. Mert nem csak telefonunk volt már, de internetünk is, melynek segítségével nem csak a szórakozási lehetőségek száma nőtt meg, de a kapcsolattartásé is, és legalább ennyire fontos, hogy segítségével sokak lehetősége otthonról is dolgozhattak, így kevesebb állás került veszélybe. A szülők-tanárok áldozatos munkája segítségével pedig még az iskola is folytatódott, nem esett ki egy teljes félév sehol.
A kutatásban sem.

A történet
A világ ugyan nem csak a húszéveseké, de a gyerekek mellett ők élik meg a legintenzívebben, és ez jól is van így. Az internet nem csak ismerős számukra, de használatát már túlzásba is viszik, most azonban tanultak, és még konferenciákat is szerveztek segítségével. Nem maradt el az Országos Tudományos Diákköri Konferencia sem. Azonban ők is vágytak egy valódi konferenciára, amit Szegeden a győztesek számára szeptemberben meg is szerveztek!
Aki pedig erről első kézből tud majd nekünk beszámolni, egy győztes a győztesek közül, Molnár Tímea, a Marosvásárhelyi Egyetem hallgatója, aki Erasmus-ösztöndíjjal jött a Semmelweis Egyetemre és lett Acsády László laboratóriumának TDK hallgatója.

Azonban váltsunk először pár szót Timi témavezetőjével, Bokor Hajnalkával.

- Mióta a diákkörösöd Timi, és hogyan alakult kettőtök munkakapcsolata?

- Molnár Timi 2019 szeptembere óta TDK hallgatónk. Nagyon könnyű jól kijönni vele, mert rendkívül empatikus és alkamazkodóképes. Szerinem jól tudunk együtt dolgozni, és mostanra fél szavakból is értjük egymást. Nem csak ügyesen navigál az egyetemi feladatok és a TDK munka néha nagyon csavaros időbeosztásában, de hihetetlen munkabírással is rendelkezik.

- És mennyire dogozik önállóan?

- Az önállóság szép lassan alakult ki, ahogyan ez kell is, párhuzamosan a téma és a technikák egyre jobb ismeretével és megértésével. Mostanra mind a munkaszervezésben, időbeosztásban, mind a problémamegoldásban önálló ötletekkel áll elő, és ezt optimalizáljuk közösen.

- Mit tartasz legfőbb erősségének?

- Nagyon organizált, a tiszta megértésre törekszik. Kiváló példái ennek a híres Timi füzetek, amiből minden visszakereshető, attól kezdve, hogy miért nem működött egy festés fél éve, egészen addig, hogy melyik metszetet kell újraszkennelni és miért. Igaz, ezeknek az adatoknak, megjegyzéseknek jó része az excel táblázatokba is bekerül, de a füzet az igazi!

- Mennyire lepett meg, hogy az OTDK győzelem után itt is első lett?

- Meg is lepett, meg nem is, hiszen minden versenyben van egy jó adag kiszámíthatatlanság. A színvonal magas volt, de abban biztos voltam, hogy jól fog szerepelni. Azt, hogy a zsűri hogyan értékel, arra nem lehet és nem is kell felkészülni. Igyekeztünk egy jól követhető anyagot összerakni, és ezt meggyőzően és logikusan mondta el. Az első verseny előtt sokat gyakoroltunk, az előadás diái is nagyon igényesek és átláthatóak voltak. Ez is fontos a sikerhez.

- Mit gondolsz az ilyen versenyekről?

- Nagyon hasznosak lehetnek, hiszen összefoglalni, előadni egy munkát egyben mindig gondolatébresztő is. Arra is alkalmasak, hogy kipróbálhassuk, kinek mekkora stresszt jelent ez, mennyire nehéz vagy éppen élvezetes egy előadás összerakása, illetve maga a prezentáció. A többi diák munkáját is hasznos megismerni, és van, akinek szárnyakat adnak a határidők.

Úgy tűnik, Molnár Tímea azok közé tartozik, akik élvezik ezeket a kihívásokat.

- Te voltál az egyedüli résztvevő nem magyarországi egyetemről?

- Ketten voltunk. A mostani konferencián Kelemen Hangával képviseltük a Marosvásárhelyi Egyetemet, illetve a KOKI-t. Hanga is sok dicséretet kapott munkájára. Egyébként itt és más konferenciákon is azt éreztem, szívélyesen fogadták a külhoni egyetemistákat a magyarországi tudományos rendezvényeken.

- Kezdjük azzal, hogy volt egyszer az OTDK, amit megnyertél, így már ezért is érdemelsz egy gratulációt, és aztán jött valami egészen más. . .

- Egészen pontosan 2021. április 4-6 között volt a 35. OTDK Orvos- és Egészségtudományi Szekciója, a világjárvány miatt sajnos virtuális formában. A kiváló szervezés és online közvetítés ellenére azonban a konferenciák talán legfontosabb része, a személyes részvétel és ennek hozadéka elmaradt.
Ez ihlette az idén először megrendezett OTDK Plusz Konferenciát, amely a személyes részvételt és kapcsolatteremtést volt hivatva pótolni. A rendhagyó esemény házigazdája Szeged volt, és az OTDK első helyezettjei vehettek rajta részt. Számukra tudományos előadói felkészítést is biztosítottak a szervezők. Az online tréning egyéni és csoportos konzultációin előadástechnikai tanácsokat kaptunk, illetve megvitattuk, hogyan alkalmazhatjuk őket saját munkánk bemutatásakor. Ezen a konferencián ugyanis a zsűritagok nem magát a tudományos munkát és annak eredményét, hanem annak bemutatási módját értékelték, és minden tagozat legkiválóbb előadását díjazták a záró gálaesten.

- Az OTDK-ra vagy erre volt nehezebb felkészülni?

- A két konferencia merőben más volt. Az élő esemény előnye a személyes találkozás. a beszélgetés a diákok és tanárok között, és én kifejezetten örültem, hogy megismerkedhettem a képernyőről már ismerős diáktársaimmal.
Maga a feladat is más volt, hiszen az OTDK Plusz az előadásra, az eredmények képi bemutatási módjára (prezentáció) helyezte a fókuszt a tudományos tartalommal szemben. Ez ugyan nagy kihívás volt, de a tréningsorozaton hallottak mindannyiunk számára hasznosnak bizonyultak, mert az előadások gördülékenyebbek és élvezhetőbbek lettek.
A szervezés kimagasló volt a helyszín, a programok és a szabadidős tevékenységek tekintetében is. Szabadidőnkben a szálloda wellness központjában is kikapcsolódhattunk.

- Más újdonsága is volt ennek a konferenciának?

- Igen, a diák zsűritagok, akiket, és azt hiszem ez volt az igazi újdonság, a helyszínen résztvevők közül sorsolták ki. Bár engem sajnos nem sorsoltak ki zsűritagnak, én is meghallgattam az Elméleti orvostudomány szekciókat, és összességében elmondhatom, hogy kifejezetten élveztem az előadók tudományos kérdésfelvetéseit, illetve gazdag illusztrációs anyagaikat.

- Egy OTDK győzelem előny a PhD felvételin, jól mutat az életrajzban még az egyetem után is néhány évig, de mit jelent egy ilyen speciális díj?

- Nem is keveset! Először is ott volt maga a konferenciára készülés, az aktuális tudományos ismeretek és kutatási eredmények összegzése, a témavezetőim segítsége és a csoporttársaim tanácsai. Ezek mind sokat jelentenek számomra. Egy győzelem mindig óriási öröm és motivációforrás, a mostani már csak a pándémia utáni személyes részvétel miatt is az volt. Emellett pozitív megerősítése volt mind csoportunk tudományos tevékenységének, mind egyéni munkámnak.
A díj számomra azért is jelentős, mert az elmúlt időszak tele volt kihívással. Az utóbbi két évben Erasmus Ösztöndíjjal a Semmelweis Egyetemen tanultam, távol családomtól és barátaimtól. Felsőbb évfolyamok tárgyait is teljesítettem, ráadásul a nemzetközi program plusz kórházi gyakorlatokat, éjjeli műszakokat is követelt a kutatói tevékenység mellett. És akkor ott volt még a járvány is.

- Miért, hogyan választottad a kutatást, és épp az agykutatást?

- Már középiskolás koromban vonzott a kutatás, lenyűgözött az agy komplexitása, emiatt is örültem a 2016-ban elnyert oxfordi Ramon y Cajal Pályázat ösztöndíjának.
Imádom a kihívásokat, a kutatás pedig pontosan ezt jelenti számomra. Hajtanak az új kérdések, lenyűgöznek úgy az elméleti vonatkozások, mint az alkalmazott módszerek. A folyamatosan bővülő idegtudományban a legnehezebbnek az elméleti háttér megalapozását és gyarapítását érzem, de minden megértett folyamatot sikerélményként élek meg, és ez elég okot ad a folytatásra. Élvezem a laborban végzett munkát, és az elmúlt két évben sokszor előfordult, hogy emiatt még egyetemi órákról is megfeledkeztem. Nem volt ritka az sem, hogy a teljes hétvége a kutatásról szólt, vagy éppen sokadszorra végeztem ugyanazt az elemzést, mert tudtam, hogy még pontosabban is meg lehet csinálni.

- Az egyetem befejezése után hogyan tovább?

- Szeretnék idegtudományi doktori képzésre jelentkezni, utána pedig a kutatást ötvözni az orvoslással, kiváltképpen a gyermekneurológia területén.