Hogyan nyerjünk H2020-as pályázatot?

Sperlágh Beáta a H2020 nyertes PurinesDX-ITN pályázatról

2017. június 6. Kittel Ágnes

Nem csak az élet általában, de a kutatás is egyre drágább, így nem csoda, hogy a legtöbb vezető kutatónak ideje tekintélyes hányadát kell pályázatok írására fordítania, hogy megvalósíthassa terveit, azt tehesse, amiért kutató lett. Nagy megkönnyebbülés, ha egy nagyobb pályázat legalább néhány évre pénzügyi fedezetet biztosít. Nagy a verseny, de az öröm is, siker esetén. Ebben lehetett most része Sperlágh Beátának egy konzorciális pályázat résztvevőjeként.


- Bevezető kérdésként a pályázat nevével kapcsolatban szeretném megtudni, mi az a DX a név végén?
- Ha jól tudom, a "Dx" a "Discovery" rövidítése.
- Komolyabbra fordítva a szót: ki volt a kezdeményezője ennek a kilenc résztvevő csoportot magába foglaló pályázatnak?
- Miguel Diaz Hernandez keresett meg még 2014-ben. Vele már korábban is összekötött közös érdeklődési területünk, hiszen mindketten a P2X7 receptorok szerepét vizsgáljuk az idegrendszerben. Az övé és Tobias Engelé (Royal College of Surgeons in Ireland), aki a pályázat koordinátora lett, volt a konzorciumépítés ötlete. A résztvevő kutatócsoportok jól ismerik egymást, így a konzorcium végül is viszonylag egyszerűen összeállt. A 2014 nyarán Bonnban rendezett Purin konferencián aztán egy sörözés keretében villámgyorsan összeraktuk a koncepciót, amihez már szívesen csatlakoztak a további résztvevők.
- Hogyan lettél a konzorcium koordinátorhelyettese, és ez mennyi munkát jelent?
- A koordinátor helyettesi posztra a koordinátor kért fel, így erről őt kellene megkérdezni. Nyilván szerepet játszott választásában, hogy a "kemény maghoz” tartozom, régóta foglalkozom a témával. Ez a cím azonban szerencsére ma még csak formális, de ha majd munka jár vele, azért azt sem bánom.
- A pályázat első meghirdetése 2015 októberében volt. Hány alkalommal pályáztatok?
- Összesen háromszor, hiszen három a magyar az igazság!
- Mennyire kompetitív egy ilyen pályázat?
- A versengés óriási, hiszen általában 5% alatt van a nyerési esély, így igen csak meg kell dolgozni a sikerért.
- Mi volt a legfőbb kifogás, ill. mit hiányoltak a pályázatban, amit aztán úgy sikerült pótolni, hogy végül 97%-ra értékelték?
- Már az első pályázat is alapvetően pozitív véleményt, 90%-os értékelést kapott, csak néhány kisebb hiányosság /minor shortcomings/ volt kritikaként megemlítve. Épp emiatt gondoltuk úgy, hogy érdemes még egyszer megpróbálni. Természetesen megpróbáltuk tökéletesíteni amit csak lehetett. A siker további fontos kulcsa volt, hogy kiváló koordinátorunk volt, rendkívül professzionális munkát végzett, és ennek eredményeként a konzorcium csapatként is jól működött.
- Az ismételt benyújtás/ok alkalmával volt-e változás a résztvevők közt?
- Igen, volt kismértékű változás, de elsősorban a társult partnerek (cégek, klinikák) részéről. Ami az akadémiai - egyetemi partnereket illeti, őket nem nehéz H2020-as pályázatokba bevonni, mert viszonylag kis energiabefektetéssel egy nagy presztízsű pályázatot lehet elnyerni. A cégek esetében azonban még a felajánlott kölcsönösség alap sem elég meggyőző sokszor, nehezen hiszik el, milyen előnyük származhat abból, hogy tréninglehetőséget nyújtanak tudóspalánták számára.
A konzorcium kitartó munkájának köszönhető, hogy ezt a nehézséget is sikerült legyőzni, így most összesen 6 cég van a partnerek között, köztük két nagy gyógyszercég /"big pharma"/, illetve a Biotalentum, akit én hoztam be a konzorciumba. Komoly erőfeszítésre volt szükség a klinikák meggyőzéséhez is, de végül siker koronázta igyekezetünket.
- Mi a pályázat időtartama?
- 2017 szeptemberben indul és 4 évig tart.
- Mi lesz a pályázók közötti munkamegosztás? Lehet azt mondani, hogy pl. a legnevesebb, legelismertebb egyértelműen a vezető csoport?
- A koordinátor kivételével, akinek természetesen vezető szerepe van és a pályázatírás során is a munka oroszlánrészét végezte, a konzorciumban mindenki egyenrangú, és nagyjából azonos mennyiségű munkát is fog majd végezni. A munkamegosztás a partnerek egymásét kiegészítő szakértelméből kifolyólag gyakorlatilag adott volt. Vannak a csoportban, hogy csak néhányat említsek, P2X7 receptorral foglalkozó molekuláris biológusok, farmakológusok, gyógyszerfejlesztők, neurológiai és a pszichiátriai betegségek specialistái, az összekötő kapocs pedig a P2X7 receptor.
- Mi a Sperlágh- csoport feladata, és a csoport tagjai közül ki érdekelt benne?
- A mi feladatunk a P2X7 receptor szerepének feltárása a skizofrénia állatkísérletes modelljeiben, illetve skizofrén betegek vérmintáiból purin szinteket fogunk meghatározni mikroelektródos bioszenzor technikával. Ez utóbbi feladat elvégzésében a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai Klinikájával fogunk együttműködni. A csoport valamennyi tagjának lesz feladata. A projekt nem kizárólag kutatásról szól, de oktatásról is, és ebben is alaposan ki kell vennie a részét mindenkinek. Ilyen feladat lesz többek között különböző tanfolyamok ill. kisebb konferenciák/work shopok szervezése, az eredmények megosztása és szélesebb körben való ismertetése, de az is, hogy fogadni kell a laborba érkező vendéghallgatókat.
- Mi az az eredmény, amit a leginkább szeretnétek elérni, bemutatni, bizonyítani ?
- A végső cél a receptor funkciójának megértése az idegrendszeri információfeldolgozásban, illetve P2X7 receptort célzó diagnosztika és terápiák kifejlesztése idegrendszeri betegségek kezelésére.