Fájdalomkutatás - konferencia Valenciában

2019. szeptember 20.

A fájdalom valamilyen formája minden ember számára ismerős, egyszerre mindennapos és igen összetett érzékelés. Azonban míg az akut, rövid ideig tartó fájdalmak kialakulására van elméletünk és az esetek nagy többségében csillapítani is tudjuk, az emberiség egyötödét! érintő, hat hétnél tovább - sokszor a hátralevő teljes életre - fennmaradó krónikus fájdalmaknak kialakulási okát ha fel is tudjuk tárni, csillapítása az orvostudomány egyik legnagyobb kihívása. És míg a rászoruló betegek száma már csak a társadalmak elöregedése miatt is egyre nő, a feladat megoldását több minden is nehezíti.

Amellett, hogy a fájdalom megélését a beteg korábbi tapasztalatai és aktuális érzelmi állapota alapvetően befolyásolja, így kezelése is személyre szóló kellene legyen, a hosszú időn át használandó fájdalomcsillapító szer kiválasztása is óriási feladat, hiszen nem egy esetben akár magánál a fájdalomnál is nagyobb problémák forrása lehet. Az ópiumszármazékok, az emberiség által évezredek óta használt és fájdalomcsillapításra az orvosi gyakorlatban is majd ennyi ideje alkalmazott, valóban hatékony szerek sajnos nem csak a fájdalmat csillapítják, de függőséget is okoznak. Manapság, különösen az Egyesült Államok vonatkozásában, meglehetősen sokat olvashatunk az opioid-krízisről. Az USA-beli halálesetek nagy része az orvosok által felírt szintetikus opiátok miatt kialakult függőség, majd túladagolás következményei. Ezen a konferencián azonban nemcsak erről, de a szerek mindennapi életvitelt is sok esetben lehetetlenné tevő mellékhatásairól is tartottak előadásokat. Szívszorító volt csak olvasni is betegek nyilatkozatait arról, hogy inkább sosem kezdték volna el a fájdalomcsillapítók szedését, vagy inkább lecsökkentik az adagot és elviselik a fájdalmat, csak szabaduljanak tőle. /Az opiátok talán legnagyobb problémát okozó, kínzó mellékhatása, amit sokáig orvosaik előtt is inkább eltitkolnaka betegek, a krónikus székrekedés./

Hogyan lehet segíteni a szenvedőkön úgy, hogy ne okozzunk még nagyobb kínokat?
A 2019. szeptember 4–7 között Valenciában az Európai Fájdalom Szövetség /EFIC/ által rendezett konferencia törekedett arra, hogy az alapkutatásban elért eredmények mellett klinikusok tapasztalatairól is hallhassunk. Arról is gondoskodtak, hogy mindez a leginkább érintettekhez, a betegekhez is mihamarabb eljusson. Új kezdeményezés volt, hogy a konferencia neves plenáris előadóit felkérték, eredményeiket közérthetően a konferenciára meghívott betegek számára is mutassák be. Dirk De Ridder és Lorimer Moseley professzorok eltérő megközelítést alkalmazó, de hasonlóan magas szintű előadásai bizonyára számukra is különleges élményt jelentettek.

"Neuromodulation - where are we going to? A view in the future of stimulation therapies" volt a belga idegsebész Dirk De Ridder előadásának címe, mely bemutatta az (agy-ideg)stimulációs terápiák kezdeti lépéseit és elvezetett a meglehetősen valószínűnek látszó jövőkép bemutatásáig.
Dirk de Ridder, aki az új-zélandi Dunedin Otago Egyetemén a Neurológiai Alapítvány idegsebészeti professzora, az év másik felét Belgiumban tölti, ahol egy neuromodulációs klinika felállításán dolgozik, és nem mellékesen, pácienseket gyűjt kutatásaihoz. Célja az olyan különféle betegségek és rendellenességek, mint a fantom-észlelések - pl. fantom-fájdalom, fülzúgás - a Parkinson-kór, depresszió, lassú hullámú epilepszia, függőség, rögeszmés kényszeres rendellenességek, impulzív és személyiségzavarok közös mechanizmusait megértése és kezelése.
Kezelésként nem invazív neuromodulációt (a témában szakértők részére: TMS, tDCS, tACS, tRNS, tPNS, neurofeedback) és invazív neuromodulációs technikákat, például agyimplantátumokat is alkalmaz.

Dirk De Ridder professzor szerint az agystimuláció és a mesterséges intelligencia (AI) összekapcsolása új lehetőségeket nyithat nemcsak a fájdalom, de sok más betegség kezelésében is. A különféle szoftverek segítségével a kezelés valóban a betegekre szabott lehet, tökéletesen alkalmazkodva állapotukhoz.
„Kezdetben a neurostimuláció során egyetlen impulzust küldtünk az agyba. Az általunk kidolgozott új eszköz már impulzus sorozatokat küld, melyre az agynak "válaszolnia kell”. Így már ma kezelhetünk olyan állapotokat, mint például a fantomhangok (fülzúgás) vagy fantom fájdalmak, depresszió, OCD, Parkinson-kór és különböző függőségek. Azonban ez még mindig meglehetősen primitív. Az a célunk, hogy azt az utat kövesük, amellyel az emberi agy kommunikál önmagával. Ahogy a rádió, a különböző agyi áramkörök is különböző frekvenciákat használnak. Ezt már ma is képesek vagyunk létrehozni nem invazív technikákkal.
Továbblépésként be akarjuk építeni az intelligens telefonjainkon folyamatosan használt AI-t az idegrendszer-stimulátorokba. Valójában már megvan a neurostimuláció hardvere, a szoftvere azonban még nem. És a mesterséges intelligencia lehet ez a softver. Ha ez 10-20 év múlva megvalósul, az AI szoftver önmagában mint„ kicsi agy” fog működni, mely először felismeri az agy rendellenes mintázatait - pl. amikor egy személy bizonyos fokú fájdalmat érez vagy stressz éri -, és akkor az AI automatikusan úgy állítja be a stimulációt a megfelelő időben és megfelelő körülmények között az agyjelek modulálására, hogy enyhítse a kellemetlenségeket, és ugyanakkor tanulási folyamatot is kiváltson."

De Ridder professzor azt is hozzátette, hogy míg a gyógyszercégek nem érdeklődnek a módszer iránt, számos szervezet már most hatalmas pénzösszegeket fektetett be a neurostimuláció kutatásába, olyan lehetőségeket is számbavéve, mint az elektronikus felületek az emberi agy és az internet között. Szinte borzongató élmény volt, mikor közölte, hogy "máris képesek vagyunk egyes állatok emlékeinek "olvasására" és arra, hogy ezeket az emlékeket más állatokra továbbítsuk. A következő nagy dolog az lehet, amikor ilyen összekapcsolás az interneten keresztül történhet. Például egy utazó férj vagy feleség akár több ezer mérföldes távolságból is tud majd jóéjszakát puszit küldeni úgy, hogy a másik képes lesz azt érezni.
Ennek megvalósítása nincs is olyan messze. ”
A hallgatóság mindenestere elgondolkozott, hogy minden nagyszerű lehetősége mellett is mennyire szeretné ezt a "szép új világot".

Lorimer Moseley professzor előadása a jelen megvalósítandó feladataira koncentrált erőteljesebben. Előadásának célja az volt, hogy mindenkit meggyőzzön arról, amennyiben sikerül valakinek megértenie, a fájdalom valójában hogyan működik, és azt, hogy a fájdalomérzet az agyunkban dől el, amit befolyásolni lehet, fantasztikus fájdalomérzet csökkentést érhet el.

A 3500 fős konferencia résztvevőinek vagy kétharmada hallgathatta az előadást, mely bizonyára sokaknak megváltoztatta a krónikus fájdalomról kialakult nézeteit. Moseley professzor szerint ilyen változásra sok klinikusnak is szüksége van. A klinikusok ugyan tudják, mennyire dinamikusan képes változni a fájdalomra való érzékenység, és hogy a tartós fájdalom nagyságrendekkel is képes az ezt megnövelni, abban azonban már sokan kételkednek, hogy a betegek megtaníthatók arra, hogy minden nehézséggel szembeszállva átvegyék az életük feletti kontrollt és ne essenek a katasztrofizáló gondolkodás csapdájába.
"Minden beteggel tudatni kell, hogy a fájdalom magában nem rossz, hanem védő funkciója van, és a szervezete, egész érzékelő rendszere nem ellene, hanem érte dolgozik. . . . Ha az emberek megtanulják, hogyan működik a fájdalom és hogyan változtatható meg a test és az agy, akkor kiváló eredmények érhetők el a fájdalomérzet csökkentésében."
Moseley professzor könyveivel, előadásaival mindent megtesz azért, hogy ez a lehetőség ismert legyen minden szenvedő számára. Javasolta, hogy az egészségügyi szakemberek számára nyújtsanak modern fájdalomtudományi oktatást, hogy a betegekhez is eljuthassanak azok az ismeretek, melyek hatékonyan javíthatják életminőségüket.

Reméljük ez a konferencia, ahol nem csak betegek, kutatók, klinikusok, de döntéshozók is meghívottak voltak, a legmegfelelőbb hely volt arra, hogy ne csak meghallgassák, meg is fogadják javaslatát.

Köszönet
Kittel Ágnes köszöni az EFIC, az EUSJA részéről Viola Egikova támogatását, valamint Dennis Landsbert-Noonnak a tudományos újságírók részvételét segítő sok munkáját és baráti-szakmai tanácsait.